A török kor másfél évszázada alatt a kolostorok egy része, így az örményesi kolostor is a végvári rendszer tagjai lettek, katonai létesítménnyé, várrá alakították.  Egyenként ezek mind gyengék voltak, de összehangolt védekezéssel mégis közel másfélszáz éven át ez a gyenge gát is képes volt feltartóztatni a törököt – még Kanizsa eleste (1600) után is. Az örményesi pálos rendházban 1576-ban  a pálos rend nagygyűlését is megtartották. 1593-ból az építményt védő hajdúk számára élelmiszert kérő levél maradt ránk.

Guzsik Tamás és Fehérváry Rudolf 1977-ben és 1979-ben végzett helyszínszemlét a területen. Ennek eredményeképpen megállapították, hogy az egykori kolostor hagyománya elevenen él a helyi lakosság körében, az idősebbek pedig még embermagasságú romokra is emlékeztek. Az egykori kolostor ezen kőanyagát a községben több ház építésénél is felhasználták. A kolostor helyét mára szintén csak a hagyomány tartja számon, amely a falu utolsó házával szemben levő legelőrészre lokalizálja. Az itt található bozótos hely környezetében nagyobb mélyedés van, mivel innen termeltek ki utoljára köveket a község házainak építéséhez. A vékony termőtalaj alatt több helyen is kitűnik a habarcs- és téglatörmelék. 

Régészeti kutatása 2017-ben kezdődött el. Széleskörű intézményközi együttműködésben – a Magyar Nemzeti Múzeum, a Göcseji és a Balatoni Múzeum, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézete és Régészeti Térinformatikai Laboratóriuma, valamint   a Civil Régészeti Alap munkatársainak részvételével.

Régészeti feltárása 2021 nyarán kezdődött el, a feltárás során kőtöredékek, alapok, pillérek kerültek elő Zsigmond korabeli ezüstpénzekkel, használati tárgyakkal.  A feltárási munkák a következő években is folytatódnak.